Kovász szárítása

Többféle kovászom van. Több kenyeres barátnőmtől is kaptam, amiket nincs szívem kidobni. Néha etetgetem őket és hol egyikből, hol másikból sütök. De sajnos annyi időm és energiám nincs, hogy mindig mindegyiket bevetésre készen tartsam, ezért úgy döntöttem, hogy szárítok belőlük.

Kétféle kovászt szárítottam eddig. A Szabadfi Szabolcstól kapott világos rozsliszttel etetett kovászt, ami több mint 50 éves, valamint ebből a kovászból átetetett fehéret. Utóbbi úgy készült, hogy néhányszor BL 80-as liszttel etettem meg. Pár etetés után hófehér lett.

Elkészítés:

Az anyakovászt jól megerősítettem, és felszaporítottam arra a mennyiségre, amivel már érdemes volt beindítani az aszalót. A kovászt a legaktívabb állapotában kell szárítani.
A kép az üvegbe tevés után kb. 2-3 órával készült. A két nagyobb üvegből kb. az 1/4-ét  ki kellett venni, mert láttam, hogy nem fog benne elférni.

Az aszaló tálcáit kibéleltem szilikonos sütőpapírral, és rákentem az aktív kovászt, majd elindítottam az aszalót. Először 40 fokon kb. 2 órát, utána levettem 35 fokra, és ezen a hőfokon tartottam amíg csont száraz nem lett.

Nem zúzom porrá a szárított kovászt. Így teszem el.

A képeken a világos rozsliszttel etetett, általam csak csodakovásznak nevezett kovász szárítása látható.

A szárított kovász aktiválását ezen a linken találod: https://kenyereim.blogspot.hu/2018/01/szaritott-kovasz-aktivalasa.html


Kattintsatok a képekre, érdemes, a szárított kovászt kinagyítva megnézni.

Még volt plusz két üveg

Sütőpapírra kentem: 

Megszáradva, repedezve, felhólyagosodva:

Ilyen buborékokkal találkoztam, mikor eltörtem: